A terápia elemeinek válogatási szempontjai

A terápia elemeinek válogatási szempontjait Dr. Verseghi Anna állította össze Lurija gondolatai alapján. Csak megerősíteni tudom, hogy nincs két tökéletesen egyforma beteg, ezért egyetlen üdvözítő rehabilitációs módszer felvázolása lehetetlen, illuzórikus feladat.

Minden betegnél a legfontosabb feladat a sérült pszichés funkciók átszervezése. Tekintetbe kell venni, hogy a funkcionálisan kapcsolatban álló területek a kórházban még fiziológiás inaktív állapotban vannak ödéma, átmeneti vérellátási zavar miatt, ezért itt a gátlást oldó stimulációs gyakorlatoknak döntő szerepük van.

Lurija álláspontja szerint a rehabilitáció lépései:

• deinhibíció: átmeneti gátlás alá került területek felszabadítása,
• szubsztitúció: ép kérgi területek általi funkcióátvétel,
• reorganizáció: funkcionális rendszer újraszervezése.

E feladatok közül a kórházban a deinhibíciós feladatok kerülnek reflektorfénybe, mint már említettem.

Fontos tisztázni azt a kérdést, minek tekintjük az afáziát?

Egyszerű nyelvi zavarnak, melyet lingvisztikai szemponttól kell megközelíteni, vagy kiejtési zavarnak, mely pusztán logopédiai kérdés, vagy kommunikációs és kognitív zavarnak, mely az ember egész pszichés funkcióit károsította?

Munkatársaimmal az utóbbi megoldás mellett állok, ennek szellemében válogattam az ismert terápiás módszerek között. Mindegyikből kiválasztottam azokat az elemeket, melyek a kórházi körülmények mellett, az adott betegnél a legeredményesebben alkalmazhatók. Tekintve, hogy a betegek felnőtt emberek, messzemenőleg figyelembe kell vennem egyéni igényeiket, kívánságaikat, még akkor is, ha véleményem szerint terápiájának hatékonyságát csökkenti ezzel!

Legfontosabb az, hogy betegeinket team munkában próbáljuk rehabilitálni. Elsődleges feladat tehát a team megszervezése, minél több tagja van a teamnek, annál eredményesebb a rehabilitáció!

A terápia elemei

• stimulációs eljárások;
• deblokkoló eljárás, amikor a stimulációt minél több más érzékszervet érintő ingerrel támogatjuk meg (tárgyak, ízek, szagok, hangok, képek, szócsíkok);
• preventív metodika alkalmazása, amikor a beteggel egyszerű mondat értékű szavakat használunk, és használtatunk, például: Ez, itt, ott, jó, nem, Á! holnap, majd, ezt;
• melodikus intonációs terápia elemeit használva próbáljuk a beszéd élményét nyújtani a nem beszélő betegnek, amikor előszeretettel énekelünk velük;
• kialakítani a betegben a rezilienciát; a feltétlen elfogadás; az élet értelmének felfedése az új körülmények között, sokszínű készségek feltérképezése, önbecsülés helyreállítása, humorérzék fejlesztése;
• természetes gesztusnyelvet használva próbáljuk a kapcsolattartást megkönnyíteni a környezettel;
• rajz, kép, szócsík, mondatcsík alkalmazásával segítjük a beteg mondanivalójának kifejezését
• apraxia oldása a nagymozgások fejlesztésével, javasolt gyakorlatok mozgás sérülteknek, például Cseh Katalin: Élet afáziával, hemiplégiával (Máyer Nyomda Kft, Budapest, 1996) és Dr. Paul E. Dennison, Gail E. Dennison: Észkapcsoló agytorna / Észkerékkapcsoló - Az edukinesztetika alapjai (Kiadó: Agykontroll Kft.; Budapest, 2009; 115 oldal; ISBN: 963-7959-03-3)
• finommozgások fejlesztése, szintén Cseh Katalin: Élet afáziával, hemiplégiával;
• kognitív funkciók fejlesztésére nagy gondot fordítok logikai feladatokkal, melyet a még nem beszélő betegeinknél alkalmazok előszeretettel;
• számítógéppel való fejlesztő munka a kognitív funkciók fejlesztésre a nem beszélő betegeknél is;
• szerepjátékokat alkalmazva próbálom a terápiát életszerűbbé tenni.

Természetesen a kórházban megkezdett munkát folytatva az egyes elemek más-más súllyal kell, hogy szerepeljenek a terápia különböző szakaszaiban.