Aphasias betegek találkozója Monoron

A záhonyi Aphasia - Stroke Alapítvány a „Gyógyulásért” és a budapesti Afázia – Az Újrabeszélők Egyesülete vezetői nem mindennapi feladatra vállalkoztak.

Kovács Zoltánné és Dallos Zsuzsanna életvezetési tréninget szerveztek aphasias betegek és családtagjaik számára 2010. október 11-13-a között. A háromnapos rendezvénynek a csodálatos monori Nyerges Hotel Termál adott helyet.

Az ország különböző részeiről érkeztek 17 évestől 70 éves korig aphasiasok: Záhony és környékéről, Budapestről, Vácról és Debrecenből. Örömteli volt ez a találkozás. A záhonyi és a budapesti csoport tagjai már ismerték egymást, mivel 2009 októberében a budapestiek látogattak el Záhonyba.

A találkozó lebonyolítása körültekintő szervezést igényelt. A csoportvezetők nagy gondot fordítottak az utazás megszervezésére, hiszen a betegek között vannak olyanok, akik kísérő segítségével, tolókocsival tudnak csak közlekedni, ill. botot használnak. Sokan közülük a stroke, vagy súlyos közlekedési baleset, ill. betegség következtében lettek aphasiasok. Aphasia következtében a bal agyféltekében megsérül a kommunikációs központ. Ez zavart okoz a beszédképességben, a szöveg megértésében, a gondolkodásban, valamint az olvasásnál, írásnál és a számolásnál is nehézséget jelent.

Az aphasia gyakori jelensége, hogy a test jobb oldala megsérül, ezért jelent gondot a járás a betegek számára.

A foglalkozások kellemes környezetben, derűsen teltek; hasznos információkat, tanulási ötleteket nyújtottak valamennyi résztvevő számára, alkalmat adtak a hozzátartozóknak a tapasztalatok kicserélésére is.

A találkozó utolsó napján arról is szó esett, hogy hogyan lehetne segíteni, oktatni az ilyen jellegű betegeket. Az aphasiasok és családtagjaik élete drasztikusan megváltozik a betegség következtében. Sajnos nem tudják úgy élni az életüket, mint azt a balesetük, betegségük előtt tették. Ezért is lenne fontos, hogy a kormány tisztviselői felfigyelnének az aphasiasok problémáira, és megfelelő eszközökkel támogatnák a betegeket és hozzátartozóikat.

Ez a néhány nap reményt nyújtott és erőt adott a mindennapi „küzdelemben”. Egy-egy ilyen találkozó talán az egyetlen lehetőség a betegek és hozzátartozóik számára, hogy kimozduljanak megszokott környezetükből, ezért is szeretnének a csoportok a jövőben is hasonlókat szervezni.

Claudine Goller cikke a Kelet-Magyarország újságban